Siposhegyi Péter drámája a Szabadkán tevékenykedő, életét a magyar lapok, könyvek szolgálatába állító Kende Ferenc küzdelmes sorsán keresztül nyújt bepillantást Trianon következményeibe. A frontról épségben hazatért magyar katonák hirtelen elvesztik mindazt, amiért éveken át életüket kockáztatták a háborúban: magyar állampolgárságukat, és kisebbségbe szorított kiszolgáltatottjai lesznek a szerb államnak.
Ahány karakter, annyiféle reakció, mindenki saját jellemének megfelelően próbálja túlélni az új helyzetet: egyikük lázad és ellenállást szervez, másikuk alkalmazkodik, egy harmadik pedig a maga javára próbálja fordítani az egészet.
A cím arra utal, hogy 1918 őszén, Halottak napján vonultak be a szerb megszállók a városba, majd 1941 tavaszának Virágvasárnapján tértek vissza a honvédek. Mindez már történelem, de a darab több ponton is aktualitással bír. Van egy jelenet az előadásban, amikor az egyik szereplő – az egykori bajtárs, immár szerb személyazonossággal – megveri a magyar nyelvű kiadványokkal foglalkozó szerkesztőt. Szerb ver magyart. Különös feszültsége van ennek a jelenetnek, hiszen a magyarverések mind a mai napig komoly és megoldatlan gondot jelentenek Délvidéken.
