„Be szép is ez a mese. Üde és
pompázatos, mint a réti virágból font koszorú. Sok édes poézis és
bűbájos naivitás. Olyan, aminő csak a nép lelkéből és a nép költőjének
fantáziájából fakadhat... Kacsóh Pongrác a költő nyomán haladva, nem
törölve le durva kézzel a szép mese hímporát, édes naivitását, nem
zavarta meg ízléstelen operett-trükkökkel, csodálatos szép muzsikája
magyarságával, őszinte népies hangvételével élesen különbözik minden
eddigi operettzenétől" - írta Páriss Pál 1905-ben a daljáték
ősbemutatójáról.